Blog

Ahimsa

Dátum: március 21st, 2022

Önmagunk felé 

A jóga filozófia Ahimsa-nak nevezi az erőszak mentességet, ez egy szanszkrit szó. Alap feltétele a jóga életmódnak, de azt hiszem ezt integrálhatná bármelyik kultúra. 

Én most arról szeretnék írni, hogy mit is jelent az erőszak, és az erőszakmentesség önmagunk felé. Természetesen erről nagyon sokrétűen lehet olvasni szakemberek tollaiból született könyvekben. A saját megtapasztalásomon keresztül szeretném érinteni ezt a témát. 

Túl vagyok életem egyik legkardinálisabb felismerésén, miszerint egészen idáig, ami 34 évet jelent, (na jó talán az első 4-5 év még nem ebben a tudathasadt állapotban telt), az önbántás teljesen eluralta az elmémet. Nehéz erről írni, mert minden szó erről lekicsinyli az egész történet monumentális erejét. 

És hogy hogy jön ez az ahimsahoz? Azt hiszem minden erőszakosnak titulált cselekedetet valójában egy kivetítés. Önmagunk azon részeinek kivetítése, amit bizonyos okokból nem vagyunk hajlandóak elfogadni, szembesülni vele, illetve tudomásunk sincs róla hogy létezne. Az erőszak tevés azzal indul, hogy az elme egy lehasadt része önálló életet kezd élni, és az „én”-nel azonosítja magát. Valójában az elmének ez a része maga az erőszak tevő, hiszen ő teljesen kívülre helyezi azokat részeinket, amikkel nem hajlandó azonosulni. Ez egy tudat hasadásos állapot, és ha ez a működés lesz a domináns ami az emberiség alap alapállapota egyébként, akkor a valóságban elhiteti velünk, hogy ezek vagyunk mi. Innentől egyenes út az erőszak kifelé való megélése, mert a többi útvonal el van zárva, a feszültségnek nincs más tér hogy kioldódjon, hiszen az elme semmilyen formában nem hajlandó beismerni tévedését. Talán mindenki találkozott már ezzel az érzéssel.

Borzasztó rombolást lehet így véghez vinni, ahogyan azt a világunk jelen pillanatban is tükrözi. 

Sajnos én is megtapasztaltam azt rendszeresen, milyen rombolást tud okozni már a legapróbb erőszakos megnyilvánulás is, ami például kritika, ítélkezés formájában hangzik el. 

Az én elmémben ez egy soha el nem hallgató belső monológ formájában jelent meg, és ahhoz hogy el tudjam viselni, a kivetítés egyértelműen rendszeressé kellett hogy váljon. Természetesen ez már elég régen kialakult ahhoz, hogy ezt tökéletesen magaménak érezzem, mintegy saját tulajdonságomnak tekintsem, ezzel azonosultam, ami persze csak újabb önbántáshoz vezetett. Egy végtelen spirál,amiből nincs kiszállás. Egyetlen út van, ennek a felismerése, és tudatosítása. 

Azért is mentem neki ennek a témának erről az oldalról, mert bennem épp ennek a felismerése zajlik. Az Ahimsat/erőszak mentességet elsősorban önmagunk feltérképezésével kellene kezdeni, mert amíg a saját működésemet nem ismerem, hiába a külvilág felé tanúsított erőszak mentes életmód. Persze nem gondolom hogy hasztalan lenne a vegánság,és a tudatos életmód, az erőszak mentes kommunikáció gyakorlása, vagy a tudatos gyermek nevelés, de ezek mind mind úgyis majd önmagunkhoz vezetnek. Nem kikerülhető a szembesülni azzal amit magunkkal teszünk. 

Természetesen nagyon sokat lehet segíteni az önvalót öntudatra ébreszteni magával a külső megnyilvánulásokkal, mert ez egy folyamat. Szépen az át iródással meg fog történni. Szóval a kis lépés is lépés, és igenis erőltetni kell, de nem elváróan. Ha hibázunk, hát hibázunk, a totyogó is százszor elesik mire stabilan elindul. De nem szabad feladni. 

Azt viszont érdemes tudatosítani, hogy mindannyian erőszak tevők vagyunk, a túlélési ösztöneink miatt ez genetikailag kódolva van bennünk. Tehát ne tévesszük meg magunkat azzal, hogy mások fölé helyeztük magunkat,mert mi már képesek vagyunk ezt az ösztönt tudatosan kezelni. Nem attól lesz valaki erőszak mentes, hogy ezt hirdeti, hanem attól, hogy képes elfogadni azt is aki még ezt nem látja